Diavetítő

ÓVODÁNK TÖRTÉNETE

 

Mezőfalva nagyközség a mezőföldi síkságon, Fejér megye déli részén a dunaújvárosi járásban fekszik.  A falut 1240-50 körül említik először, IV. Béla akkor telepítette le a tatárok elől menekülő kunokat. Az egyik törzs telephelye Hantos központtal egészen a török időkig a Hantosszéki-Kunkapitányság volt. Ehhez a kapitánysághoz tartozott falunk is Újszállás néven. A latin nyelvű okirat Nova-Villa néven említi a falut. Ozorai Pipó temesi főispán 1417-ben kelt levelében, Vásáros Boldogasszony nevű templomot említ, valószínű, hogy a falu ebben az időben jelentős település, vásártartási joggal.A török idő alatt elnéptelenedett, a török adószedők már csak Újmajor néven ismerik. A török idők után az itt élő kunok önállósága megszűnik, a Hantosszéki-Kunkapitányság feloszlik. Később a zirczi czisztercita rend tulajdonába került a falu, 1787-ben lelkészséget alapítottak. Ekkor itt a cselédlakásokon és az istállókon kívül még semmi sem volt. A lelkészség hívei szállásokon lakó urasági cselédek s az urasággal semmiféle szerződéses viszonyban nem álló lakosok voltak, akik nem voltak hajlandók betelepülni a faluba. Munkaerőhiány pótlására, József nádor tanácsára a zirczi apátság bakonyi birtokáról német ajkú telepeseket hozott. Nána, Prova, Esztergár, Olaszfalu, Bakony-Koppány és Zirczh falvakból került ki az új település. A falu, melyet József Nádor már az 1811. Április 9-i Úriszéken HERCEGFALVÁNAK nevezett, javarészt már ebben az évben megépült.

Az óvoda létrejötte Hercegfalván

Hercegfalván 1098-ban nyílt meg a kisdedóvó, amelyre égető szükség volt. Gondolatát először Edlinger Titusz a zirczi rend tagja vetette fel 1898-ban, és az első pénzadomány is az ő nevéhez fűződik. A kisdedóvó megalapítója Vajda Ödön zirczi apát, ő adományozta a telket és a berendezést, ezáltal az egyház felügyelete és támogatása alatt állt. Az óvoda utcáját akkor Nádor utcának hívták. A gyermekek anyanyelve nagyrészt német volt. Az alapítók között volt: Láyer Nádor jószágkormányzó, Vajda Gyula főjegyző, Virág Ferenc községi bíró. 1908-ban felügyelő bizottsági tagok: dr Berger Máté elnök, Eckler József, Sudár András, Klics János, Györfi József, Mayer János, Kuminka György stb.

Első óvónők:

Szemlér Erzsébet (anyanyelve magyar)

Hábel Bertalanné (született Erhardt Erzsébet, anyanyelve német)

Szemlér Erzsébet:1880-ban született Székesfehérváron. A képzőt 1907-ben végezte el. Először kisegítő a Mauer óvodájában Héjj Erzsébetnél kezdett, majd 1908-ban Vajda Ödön nevezte ki Hercegfalvára. 40 évi fáradhatatlan munka után 1947-ben ment nyugdíjba. 78 éves korában, 1958. Március 14-én halt meg.

Hábel Bertalanné:született Erhardt Erzsébet 10 évet dolgozott óvodánkban. Óvodásai nagyon szerették és ragaszkodtak hozzá. Az akkori óvodások közül ma is élnek akik nagy szeretettel gondolnak rá.

A lányokon bokáig érő ruha, a fiúkon nyáron is hosszú nadrág volt. A gyermekek 8 órára jártak óvodába, 11-ig „foglalkozások” voltak, akkor hazamentek. Két órakor mentek vissza, játszottak, néha délután is volt foglalkozás is volt, majd 4 órakor mentek haza. Két játszóterem, két munkaterem, egy előszoba, egy ruhatár és egy mosdóból állt az óvoda. A berendezés  és a játékeszközök kielégítőek voltak, a kor követelményeinek megfelelőek. A játékok elsősorban Frőbel játékok voltak. Foglalkozásokhoz palatábla és palavessző állt rendelkezésre. Az oktatás iskolás módszerekkel folyt, szigorú rendben. Játékidőben a rajzolni kívánó gyermekek átmentek a munkaterembe és ott rajzolhattak. A munkaterembe csak a nagyobb gyerekek mentek, itt tartották a kézimunka és ábrázolás foglalkozásokat. Szemlér Erzsi néni papírragasztást, vágást, szövést, éneket tanított a gyerekeknek. Munkáikat kiállításokra is elvitték: Pécsre, Székesfehérvárra és Budapestre. Több esetben díjban is részesültek a gyermek munkák.. Minden gyermek járhatott óvodába, kor szerint nem volt csoportosítás. 9 óráig dajka fogadta a gyermekeket, ekkor imával kezdték a foglalkozást magyar nyelven. A foglalkozás néha 11 óráig is eltartott. Az első orvos dr. Ács Károly volt. 1914-15-ben az óvodát átalakították korházzá, Szemlér Erzsébet volt az étkezési felügyelő. Az óvoda többi személyzete is feladatának tekintette a betegek ápolását. 1916-tól az óvónők lelkiismeretes munkájukkal nagyban megkönnyítették az iskolai tanítók munkáját. A rendre, a tisztaságra való nevelésben, hazafias érzés felébresztésében, a gyermekek fogalomkörének tágításában és a magyarosításában is úttörő munkát vállaltak. Gyakran, de karácsonyig mindig rendeztek óvodai ünnepélyeket. Ezek hazafias és vallásos tárgyúak voltak. A német származású gyermekek büszkén lobogtatták a nemzeti színű zászlót és szavaltak a nagy fáradsággal megtanult hazafias verseket. 1918-tól már minden óvónő magyar anyanyelvű volt, a gyermekeket csak magyarul tanították, nevelték. Az óvodában dolgoztak 1945 előtt: 1908-’48-ig Szemlér Erzsébet, Erhardt Erzsébet 1908-’18-ig, Véghelyi Erzsébet 1926-’27-ig, Horváth Márta 1923-’26-ig, Tubolyné Szalai Erzsébet 1927-től mint óvónők. A gyermekek létszámáról nem maradt fenn pontos adat.

Forrás: Czifra Istvánné/A mezőfalvi óvoda története című munkájából